Tehát megfogadom, hogy mától újra bloggerináskodom!
Úgysem fogadtam meg semmit tegnapelőtt éjjel. Inkább csak terveket fogalmazta meg. De azt nem is akkor, sokkal előbb (na jó volt egy tegnap is!) Tehát ez nálam úgy hirtelenjében jött, dátumtól függetlenül. Kivéve ezt! Tényleg igyekszem majd sokkal rendszeresebben írni, mert akárhányszor gondoltam is újra ezt az egész blog írás dolgot, mindig arra jöttem rá, hogy ez alapvetően egy klassz dolog. Szeretek megírni élményeket, kiírni magamból érzéseket vagy elmondani egy-egy megfogant véleményt. (Persze csak módjával, mert sosem felejtem el, hogy ez egy publikus felület!) Meg egyébként is, ha már egyszer újságíró vagyok, legyen egy kis szómenésem néha! :)
A minap átfutottam - felületesen - az elmúlt évek írásait. Meglepődtem, hogy ebből is miféle jellemváltozás olvasható ki. Határozottan mondhatom, hogy megváltoztam és talán már fel is nőttem?! Bár ezt bátortalanul jelentem csak ki, nem hiába az a "talán" jelző. Ez nálam egy örök dilemma. Bár nem gondolnám, hogy ezzel egyedül vagyok, mert talán ez így normális, hogy az ember nem mindig tudja, hogy ő még gyerek-e vagy már inkább felnőtt. Azt gondoltam, hogy ezt azért így 22 évesen az ember azért csak kinövi. De hát nem. Vagy ez mikor ér ide? Majd 32 évesen? Vagy 42? Vagy ennek nincs korhatára, majd egyszer csak már nem érzem magam ilyen kis nyomingernek, akinek nagyon sokszor az jár még az eszében, hogy hogy "hiszen
én még gyerek vagyok, hej"?!
A lényeg, hogy a változás, amely az elmúlt 4 évben végbe ment bennem és körülöttem egy picit volt csak tudatos. Határozottan változni szerettem volna. Az elmúlt években folyamatosan ezzel küszködtem. Aztán végül megtörtént. Persze nem úgy, nem olyan emberré váltam, amivel szerettem volna. Nem olyan nővé (lánnyá?) fejlődtem, mint amilyenre mindig is vágytam. De mára a sok zsémbeskedés után, sikerült elfogadnom magam olyannak, amilyen vagyok.
Az alapvető vonásaimmal, az örökölt sajátosságokkal és a magamra szedett tulajdonságokkal együtt, és ez a lényeg nem?!
A lényeg, hogy a változás, amely az elmúlt 4 évben végbe ment bennem és körülöttem egy picit volt csak tudatos. Határozottan változni szerettem volna. Az elmúlt években folyamatosan ezzel küszködtem. Aztán végül megtörtént. Persze nem úgy, nem olyan emberré váltam, amivel szerettem volna. Nem olyan nővé (lánnyá?) fejlődtem, mint amilyenre mindig is vágytam. De mára a sok zsémbeskedés után, sikerült elfogadnom magam olyannak, amilyen vagyok.
Az alapvető vonásaimmal, az örökölt sajátosságokkal és a magamra szedett tulajdonságokkal együtt, és ez a lényeg nem?!
Igyekszem majd jókat írni,
vagy legalábbis némi rendszerességgel írni.Talán a jó pár hónapos kihagyás után, ez az elsődleges!
