Van(nak) nap(ok), amikor igazán szerencsétlennek érzem magam.
Én eddig márciusban csak így éreztem magam. Persze nem állandóan, mert voltak nagyon boldog percek is, de azért igencsak meghatározta a napjaimat a szerencsétlenség.
Amikor bármihez fogtam, bármibe kezdtem, az rosszul sült el. Amikor bármiért nyúltam, leesett.
Ezt tetőzte még, hogy a 3 hordható nadrágomból az egyik szétrepedt a combomon. Az iskolában. Ezzel nem volt baj, jól kinevettem magam - tudok én magamon nevetni kérem szépen, ha a helyzet megköveteli -, csak mikor belegondoltam, hogy ez volt az egyik kedvenc nadrágom, akkor azért annyira nem örültem.
Nem vagyok egy vásárlás és ruha mániás, csak lány vagyok. Szeretek öltözködni, szeretek új dolgokra szert tenni, szeretek csinos lenni, szeretek olyan ruhát felvenni, amiben jól érzem magam. Mostanában a ruhatáram újítására nagyon nagyon nem jut pénz, így abból "élek", ami van. De ha még azt a kevéskét is, ami van, baleset éri, akkor aztán igazán nem vagyok boldog és még szerencsétlenebbnek érzem magam, a helyzet fokozása végett.
Tehát nekem így teltek eddig a márciusi napok.
Remélem ez nem határozza meg a további napok alakulását és nem így lesz most már ezentúl, mert nagyon nem tesz jót az amúgy is elég pesszimista és negatív életszemléletemnek!
