Sokszor úgy érzem, hogy nem jó helyen vagyok. Nem jó helyen élek, nem jó környezetben vagyok, nem jó emberek vesznek körül, nem jó testben vagyok, nem jó helyzetben, nem jó pillanatban... és sorolhatnám. - Ezzel mindenki van így egyébként, úgy időnként? Mert ha igen, az kissé megnyugtatólag hatna rám.
Az utóbbi három említett dolog fordul elő talán a legkevesebbszer - hál' istennek -, viszont az előtte lévő, négy említett dolog annál többször - sajnos.
Azt hiszem nekem nem itt, nem így kellene élnem. Sokkal másabb emberek között lenne a helyem. Sokkal kultúrgazdagabb környezetben kellene lennem, élnem, gyarapodnom. De nem így van. Nem teszem. Pedig tehetném, tudom. Minden rajtam áll!
De akarat gyenge vagyok és nem teszek. Inkább meghunyászkodom, hogy így van és kész. Inkább morgok, hogy már megint miért érzek így, és miért nem keresek inkább egy olyan közeget, amely sokkal inkább nekem való.
Persze vannak olyan érzések is, amikor azt érzem,hogy jó helyen vagyok. Jó helyen élek, jó környezetben, számomra megfelelő emberek között, jó testben, jó helyzetben, jó pillanatban... és még sorolhatnám.
Viszont ez van kevesebbszer, de amikor még is van ilyen, a ráeszmélés pillanata valamiféle tökéletességgel tölt el. Örülök akkor, hogy van ilyen is és próbálom kiélvezni az adott pillanat minden kis apró másodpercét.
Na most ezen is szeretnék változtatni.Többek között.
Most, hogy lezárult egy - hosszú évek óta folyó - életszakasz, ezen is szeretnék változtatni.
Szeretnék sokat gondolkodni, szeretnék cselekvőképessé válni - apránként persze, nem egyből mindent, úgy durr bele -, szeretnék az elhatározásaimnak megfelelően cselekedni!
Bízom benne hogy ez elindul és lesz erőm, kedvem és ügyességem végig vinni ezt az életcélt és elhatározást. Most ezen leszek, most ez a legfontosabb!
