2010. június 19., szombat

KiBESZÉLő szombat este

Amikor új közegbe kerülök, sokszor mondják rám, hogy csöndes vagyok.
Akikhez nem szólok, és akikkel nem beszélgetek (egyből), azt hiszik, hogy barátságtalan vagyok.
Akik nem ismernek, azt hiszik rólam, hogy nagyképű vagyok.
Akik ismernek azok pedig tudják, hogy az előzőekből egyik sem igaz rám. - Bár, de az első igen, olykor.
Engem nem zavar már, hogy csöndes vagyok, és nem vagyok az a kommunikatív fajta. Nem vagyok olyan ember, aki csak úgy képes (vad)idegen emberekkel neki állni bármiről beszélgetni. Egy ideig küzdöttem ez ellen és kerestem magamban a hibát, hogy mégis miért van az, hogy míg mások felhőtlenül képesek bárkivel, bármiről, bárhol, bármikor beszélgetni, én miért nem tudok?! Zavar, és frusztrált ezzel a tulajdonságom. De aztán jó időbe tellett, míg beláttam, hogy ezzel teljesen feleslegesen küzdök, mert ilyen vagyok és kész. Sosem leszek már az, aki olyan nagyon könnyen képes ismerkedni! Fiatalabb koromban - vagy mondhatnánk az is, hogy gyerekkoromban -, ez könnyebben ment. De aztán azóta megtapasztaltam bár dolgot, sok emberrel találkoztam, sok mindent észrevettem, így aztán megváltoztam. Megváltozott a jellemem, meg változott az addig kialakított képem az emberekről, a világról, az egész életről és ez a változás hozta magával ezt a tulajdonságomat is, hogy nem vagyok képes könnyen beszédbe elegyedni másokkal.Ez sokaknak bántó úgy vettem észre! Sokan úgy érzik, hogy ez ellenük irányul, hogy én már nem is kedvelem őket az első pillanattól kezdve, csak mert nem szólok hozzájuk. Ezért tartanak barátságtalannak! Pedig szerintem nem vagyok barátságtalan. Ha az lennék, akkor nem lennének barátaim és gonosz, rosszindulatú ember lennék. Mert szerintem az, aki barátságtalan az gonosz, pesszimista és rossz ember. Tehát nem vagyok barátságtalan.
Akik ezt gondolják, ők bizony nem ismernek! - Bár igazából nem is bánom. Mert, aki nincs hozzám elég türelemmel, az nem is akar megismerni és meg sem érdemli, hogy megismerjen. Így az az ember igazából engem nem is nagyon érdekel!
Ez a gondolat azért születhet meg egyesek fejében, hogy én barátságtalan vagyok, mert mielőtt bárkivel is bármiféle kommunikációt folytatnék szemügyre veszem az illetőt és véleményt gyártok róla. Persze ez megfogalmazhatatlan vélemény igazából! Nem tudnám megfogalmazni, hogy ezt mit is jelent, mert ez más ember, rajtam kívül nem igazán értheti, ezt csak én értem. Én tudom a saját jelzéseimből, a saját megfogalmazhatatlan véleményem által, hogy mit is akarok én attól az embertől. Már, ha akarok én egyáltalán valamit. És ide is akarok kilyukadni.
Hogy ezt az ú. n. "elemzést" követően - ami változó időtartamú, van, hogy ez sok időt vesz igénybe. Napokat, heteket, vagy akár éveket. De olyan is lehet, hogy órákat, vagy csak perceket. Ez alatt én eldöntöm, hogy az adott illetővel én vajon kijövök-e, tudunk-e majd beszélgetni, vagy csak úgy elleni egymással. Úgy veszem észre, hogy ez az "elemzés" mostanság leginkább nem-leges válaszokkal szolgál, sajnos! - De ez kérem szépen, nem csak az én hibám!Ha így történik, akkor az adott illetővel bizony talán sosem beszélgetek! - Megtörtént már, illetve ez folyamatos. Mert van olyan személy, akivel bárhányadik találkozás alkalmával sem beszélgetek. - Na ezek az ember tartanak engem barátságtalannak és bunkónak! Meg kell valljam, külső szemlélő számára, ez érhető is, szerintem. Miért ne tartana valaki engem bunkónak, ha egyszer nem vagyok képes évekig beszélni egy emberrel. De szerintem leginkább azért, mert rosszat sosem csináltam ezeknek az embereknek és nem is kívántam. Sőt, ha úgy adódik, akkor segítek is nekik! Ettől nem vagyok én bunkó! - És persze, azt is megjegyezném, csak a félreértések elkerülése végett, hogy ezek a beszélgetések nem azt jelentik, hogy két szót sem váltunk egymással, mert annyit igen, csak ezeken a formális mondatokon túllépve, komolyabb beszélgetésre ezekkel az emberekkel még nem került sor!
Vannak tehát számomra olyan emberek, akikről tudom, hogy lesz közös téma, akikben látom a közös érdeklődést, az akaratot, hogy beszélgessen velem, velük rendszeresen kommunikálók ilyen vagy olyan formában, sűrűbb vagy ritkább rendszerességgel. - És ebben persze beletartoznak a barátok is!
Valamint vannak, azok, akinek eleve a személyisége felháborít, akik már a kommunikációjuk mikéntjével, formájával eltaszítanak maguktól, vagy akikben látom, hogy abszolúte nem tudnánk miről beszélni. - Mert van ilyen! Ezt egy jól bevált rendszerre alapozom, mert igen is működik!
Így működöm tehát én! Kissé bonyolultnak tűnhet, pedig, hogyha az emberben működik, saját magában, akkor nem olyan bonyolult az!
Együtt kell vele élni, és a legtöbb jót kihozni belőle! Mert sokkal több előnye van, mint hátránya, azt elmondhatom!
Nem mondom, hogy ez által nem voltam még kellemetlen helyzetben, mert igen is voltam. De akkor sem akartam erőltetni azt, amihez nem volt kedvem. Úgy hiszem, annak nincs sok értelme!
Ezért vagyok én csöndes. Van, aki ezt elfogadja. - Már, mint hogy csöndes vagyok, mert erről a rendszerről nem tud senki. Bár egy ember talán igen, azt hiszem neki említettem. Illetve eddig nem tudott senki, mert most már bárki tudhat róla, aki elolvassa ezt! - Már ha olvassa egyáltalán valaki is?! -
És van, aki nem! Ő folyton morog nekem, hogy miért nem tudok beszélgetni másokkal, miért kell mindig szótlanul állnom! Meg kell valljam ez sokkal jobban zavar, annál, hogy valaki bunkónak tart! Azt hogy én ilyen vagyok, ő meg olyan, hogy képes csacsogni csak úgy, elfogadást kíván. Én képes vagyok elfogadni, hogy ő beszédes, ő meg fogadja el azt, hogy én meg egyáltalán nem! Aki ismer (vagy igazából ezek alapján az ilyen csak szeretne ismerni), az tanuljon meg ezzel együtt élni, mint ahogy én is megtanultam. Én is meg tanultam nagyon sok más emberi tulajdonságokkal, amelyek bennem nem találhatóak meg! Mostanság ez a nagy utam és feladatom, hogy mindenkit elfogadja olyannak, amilyen. Persze attól, még, hogy elfogadom nem feltétlenül fogom szeretni vagy kedvelni, és nem feltétlenül fogok vele beszélgetni. Egyszerűen csak elfogadom, hogy ő olyan és kész! Nem bántom, és nem akarom megváltoztatni! Kivéve, hogyha ő is engem!
És zárás képpen még annyit megjegyeznék, hogy ezek a társalgások természetesen csak személyesen értendőek, hiszen írásban (email, chat, msn stb.), mindenki olyannak látszatja magát, amilyennek csak szeretné. A személyes találkozás bizony árulkodik!


(deviantart)

2010. június 12., szombat

A verítékező évszak

Utálom a nyarat!
Igen! Sok emberrel ellentétben engem cseppet sem dob fel a tudat már március, április környékén, hogy nem sokára vége a tavasznak és megkezdődik a nyár!
Nem szeretem, hogy folyton a süt a nap, folyton meleg van, az ember nem tud meglenni a napon, nem tud semmit csinálni a nélkül, hogy ne lenne melege. Ráadásul - nekem akkora nagy "szerencsém" van -, hogy izzadós vagyok. Nagyon! Nem tudok olyan ruhát felvenni, ami elég szellős lenne a forróságban. Utálom, hogy bármit csinálok, már izzadok, mint a ló. Hogy olyan ruhákat kell hordani ilyenkor, amelyekből majd' minden porcikám kilátszik! A strandolásról ne is beszéljek...
Zavar a nyár!

Persze örülök, hogy ilyenkor nincs iskola, de ez az egyetlen jó dolog a nyárban, számomra! Nem szeretem, hogy nincs semmihez kedvem igazából, mert tudom, hogy meleg lesz és nem fogom jól érezni magam!

Szeretnék örök tavaszt! Szeretnék olyan helyen élni, ahol mindig kellemesen tavaszias idő van! Az kellene nekem, akkor tudnám élvezni a nyarat, hogyha akkor is tavasz lenne! :)


2010. június 8., kedd

Mennyit ér a szépség?

Egy ideje ritkán nézek tévét, akkor is leggyakrabban híradót, vagy valamilyen ismeretterjesztő műsort. Az utóbbiakat leginkább a LifeNetwork-ön teszem, mert ez különbözik a többi ismeretterjesztő adótól. A legtöbbön állatokkal és természettel kapcsolatos műsorok mennek, míg a LifeNetwork-ön - ahogy az a nevében is benne foglaltatik -, az élettel foglalkoznak.
A következőt lehet olvasni a honlapjukon (http://www.lifenetwork.hu/index.html)

"A LifeNetwork az első csatorna Magyarországon, ami csak rólad szól. Arról, hogy mióta megszülettél küzdesz. Gyereket nevelsz, szaladsz, meg teljesítesz, és közben itt fáj, ott szúr. Stresszelsz, nem eszel, vagy túleszel, fogyókúrázol, és szuper csodaszereket kapkodsz be. Bulizol, vagy csak otthon szorongsz. Szerelmes leszel, vagy még mindig csak vársz a nagy ő-re, és arra, hogy végre Te is megéld, milyen a jó szex. Vagy, ha nem figyelsz, tényleg beteg leszel, és orvosokhoz rohansz. Van, hogy segítenek rajtad, és van, hogy csak vállat vonnak. Okokat keresel, aztán rájössz, hogy te is csak emberből vagy. És nincs két egyforma történet. Mi embereket és az ő történeteiket hoztunk el neked. AZ ELSŐ ÉLETMÓDCSATORNA."
Az első műsortól, amit láttam, kedvelem ezt a tévéadót. Végre valami más, ami csak az emberrel foglalkozik. Megdöbbentő és megrázó dolgokat hallhat, láthat az ember mások életéről, amelyekre fontos odafigyelni, mert igen tanulságos tanácsokkal szolgálnak ahhoz, hogy mi, hogy, ill. hogy NE éljünk!

Tegnap este, 9 órakor is egy eléggé megrázó történetet láttam. A címe, Kipróbáltuk: Mocskos igazságok szépülőknek."Kate Spicer életmód újságíróként pontosan tudja, hogy mi a kulcsa a jó megjelenésnek. Az viszont 38 éves korára igencsak elkezdte nyomasztani, hogy a rovatának lelkes olvasói a csodás tippeket egy elhízott, elhanyagolt nő tollából tudhatják meg nap, mint nap. A sajátjából. Így a negyvenhez közelítve úgy döntött hát, hogy drasztikus változást eszközöl az életvitelében, és betartja az összes olyan tanácsot, amit eddig ő maga adott. A szépségért meg kell szenvedni! mondja a közhely, de jelen esetben ez Kate számára valóban nem egy kéjutazás."

Kate valóban nem gyönyörű szép, bár szerintem a legelején eléggé tetőzték a megjelenésének sarkítását a kócos hajával, és a nagyon karikás szemével. És nem is elhízott, mint ahogy azt a fentebbi összefoglalóban olvashattuk. Mielőtt még bármiféle szépítkezésbe kezdett volna, felkeresett egy modellügynökséget, lefotózták és 4-5 fős hozzáértő gárda mondta el a véleményét Kate arcáról, hibáiról. - Eközben ott volt egy 20 év körüli modell is, aki természetesen kicsattant a fiatalságától és róla is véleményt mondott a gárda. Nem árulok el nagy titkot, hogy kiről mondtak szebb és jobb dolgokat!
Kate nem számított jobb válaszokra, mint amiket kapott, de azért eléggé elkeseredett. Elindult tehát a megtervezett útjára! Egyik plasztikai sebész a másiknak adta át a szikét, hogy Kate arca megszépüljön.Arcfelvarrás, botox, bőrátültetés és egyéb "finomságok" várták. Mindegyik plasztikai sebész tudott mit alakítani az arcán.
Ezek a beavatkozások azonban korántsem olyan kedves dolgok, ahogy azt elképzeljük. Én sem gondoltam, hogy ilyen nagy fájdalmakkal jár egy-egy ilyen kezelés! Persze azt sem gondoltam, hogy ez egy kéjutazás lenne.
Kate rendesen megszenvedett a szépségért és az új arcáért.
Közben, míg a kezelések felénél tartott, beadta a róla készült nyers fotót egy photoshop művészhez, hogy alakítson rajta ezt-azt.
A férfi nem sok mindent alakított rajta, mondván, hogy sok mindenre nem szorul az arca. 4 féle variációt készített el a fotókból. Az egyiken csak a fény viszonyokat állította át, a másikon retusált kicsit a szemalatti táskákból, a harmadikon pedig több mindent leretusált. - Az utóbbi kettő között azonban nem volt olyan nagy különbség!
Kate kissé zavarodottan állt,hogy míg a PS mester azt mondta, hogy szerinte nincs sok hiba az arcával, a plasztikai sebészek át akarták szabni neki az egészet.



Ez tehát Kate Spicer a kezelések előtt és a kezelések után. Nem mondom, valóban megszépült és megfiatalodott, de én akkor sem értem ezt a nőt!
- Hozzá kell tegyem, nem szeretem, amikor nem teljesen ugyanolyan helyzetben, ruhában fotóznak le valakit 'előtte' és 'utána'. Itt is látszik, hogy a színek mennyivel másabban mutatnak. Ha például az első képen is egy melegebb tónusa lenne a fotónak, már nem tűnne annyira világosnak a bőre és nem látszódna annyira karikásnak a szeme. -
Persze ő csak azért csinálta ezt, hogy megmutassa, hogy egyes emberek, és főleg sztárok mennyi "csoda műtéten" esnek át annak érdekében, hogy 10-20 évvel fiatalabbnak látszhassanak.
Rettentő szerintem!
Én sosem lennék képes ilyen dolgokra. Ilyen hülye dolgokra! Az kell mondjam, hogy ezek hülye dolgok. És feleslegesek! - Persze ilyen esetben. Olyankor, amikor valaki egy baleset során elveszíti például a félarcát, olyankor nagyon is érhető a dolog és öröm látni, hogy egy-egy ilyen műtéttel helyre tudják hozni a páciensek arcát.
Ha valaki már középkorú, idősebb, korosabb, az véleményem szerint ne akarjon kinézni 20 évesnek. Minek? Minden kornak megvan a maga szépsége, minden kornak meg van a maga arca. Amíg valaki 20-30 éves, addig élvezze ki azt a 10 évet, amíg tart. Ha már valaki 40 vagy 60 éves, akkor meg azzal törődjön és az élvezze.
Próbáljon meg a maga korának megfelelően szép lenni, de ne akarjon és ne nézzen ki 10 évvel fiatalabbnak!
Ez olyan nagy problémákat okoz az életben! A kinézet. Miért olyan fontos az? Nem mondom, legyen ne ápolt valaki, ne legyen csinos, ne legyen egyénisége, de szerintem ehhez nem kell tündöklő külső. A szépség amúgy is belülről fakad!
Hogyha valaki megtanulta elfogadni önmagát, hogyha valaki szereti a testét, és jól érzi magát a saját bőrében, az az igazán szép! Ehhez pedig nem kellenek szépészeti műtétek, ehhez csak egy erős elhatározás kell!
Ha valakiben meg nincs meg ez az önszeretet, akkor pedig műtettheti magát agyon, akkor sem lesz igazán szép! De nem is kell ehhez műtétig menni, elég a cicoma is.
Sokan azt hiszik, hogyha felkennek magukra 50 kg alapozót, szemfestéket, meg rúzst, agyonfestik meg póthajazzák a hajukat, -20 kg-ra fogynak, menő, divatos, márkás ruhákat hordanak, akkor majd egyből szépek lesznek.
Nem! Ezektől még senki nem lesz szép! Attól még, hogy mindenféle hülyeséget magára aggat, amit a média nyom felé, hogy most ez a menő, attól még nem lesz szép, se csinos.
Meg kell találja magának mindenki a legjobbat. Mindenben, mindenféle szépítő eszközben, ruhában, kiegészítőben! Ez kell az önmagunk elfogadása mellé és kész! Máris szépek vagyunk, ezt sugározzuk ugyanis mindenkinek, és ha mi elhisszük, hogy így van, akkor a környezetünk is el fogja hinni!
Érdemes kipróbálni!
Mindenkinek ki kellene, az egész világon! Nem tartanánk itt, ahol most tartunk! Sokkal boldogabb emberek szaladgálnának az utcán!