2009. július 21., kedd

Keddi vágyakozás

Sokkal többször vágyom megfoghatatlan dolgokra, mint a kézzel foghatókra. Sokkal inkább olyan dolgokért vágyakozom, amik nem pénzbeli értékben mérhetőek. Bár kevésszer valósulnak meg a vágyakozásaim, de azért vágyakozni kell, úgy hiszem! Ez az emberi élet egyik alapvető mozzanata. Vágyak, álmok, célok. Ezek hajtják, motiválják és mozgatják az embert előre, újra és újra.
Egyesek szerint a vágyakozás nem pozitív dolog az életben, hanem sokkal inkább negatív. Mivel, hogy az ember sorsa az örök vágyakozás, ami által sosem képes teljes értékű életet élni, vagyis örök kárhozatra van ítélve a vágyakozás által. Lehet van ebben valami! Legalábbis én is gondoltam már így! Ennek ellenére, az ember nem tud nem vágyakozni. Nem tud úgy tenni, mintha nem vágyakoznak és nem álmodozna dolgokról, amiket szeretne magának. És ez így van rendjén!
A megfoghatatlan vágyakozásaim ellenére, mostanában mégis inkább egy sokkal megfoghatóbb dolog után vágyakozom. Ez pedig nem más, mint egy kiskutya!
Igazából ez nem újkeletű vágyálom, mert gyerekkorom óta mit meg nem adnék egy kutyusért! - Persze gyerekkorában (majdnem) mindenki odavan a kiskutyákért és szeretne egyet!
De mostanában annyit gondolkodtam, hogy mi lenne jó nekem... Mitől lennék jobban, mitől lenne jobb kedvem és arra gondoltam, hogy egy kiskutyának, ami az enyém, akivel lehet bolondozni, játszani, szeretgeti és törődni, nagyon tudnék örülni!
Persze ez a dolog több akadályba is ütközik náluk, vagyis inkább egy nagyon nagyba, ami által még csak esélyem sincs erre. Ez pedig nem mást, minthogy panelban élünk! Valószínűleg, hogyha kertes házunk lenne, nem lenne kérdés egy (kis)kutya! De így még csak meg sem fordul a velem egy háztartásban élők eszében a kutyatartás. És meg is értem. Hiszen egy kutya nem igazán való panelba. - Persze ma már vannak azok a zsebkutyák, akik elférnek egy retikülben és aranyosak is, de azok akkor sem kutyák. A kutya rendes méretű és rendes, mély kutyahanggal rendelkezik, én úgy gondolom!
Szóval számomra ez a dolog, hogy kutya gazda lehessek, legközelebb majd csak akkor fordulhat elő talán, hogyha már egyedül élek, illetve nem panelban. Akkor pedig mindenképpen lesz egy!
Egyébként egy kisnyulat épp ennyire szeretnék...

2009. július 3., péntek

A ma gondolata

Mostanában egyre többször jut az eszemben, hogy jó lenne újra írni. Régen írtam! Novellákat. Hosszabbakat, rövidebbeket. Verseket. De ez már egészen régen volt! Mostanra már más dolgokról írnék, mint akkor tettem. Fontosabb és komolyabb dolgokról! Más lett az érték rendem, más dolgok érdekelnek és érintenek, mint akkor, mint tinédzser koromban.
Szóval szeretnék írni... De nem tudom elhatározni magam, hogy leüljek és írjak bármit is! Annyi mindenről szeretnék írni! Annyi téma van, amit szeretnék kifejteni a saját nézőpontomból, a saját véleményem által, de egyszerűen nem megy. Nagy az összevisszaság a fejemben! Annyiféle dolog kavarog az eszemben, hogy nem tudom rendszerezni őket és nem tudom leírni, amit szeretnék, pedig igazán jó lenne. Jót is tenne, úgy hiszem! Hiszen írni jó! A naplómat is azért szeretem, mert oda mindent leírhatok, úgy hogy azt senki nem láthatja rajtam és a naplómon kívül! Senki másra nem tartozik, az abban leírtak titkosak. Viszont nagyon jó, hogy leírhatom. Megnyugtatja a lelkemet és jobban érzem magam utána! Kiírom magamból a dolgokat, amik zavarnak, amik jók voltak, amik megérintettek, amik meghatottak, amik megörvendeztettek... Egyszóval mindent kiírok magamból! Szeretem a naplómat!
Viszont, ha írnék akkor publikus dolgokról írnék. Mindenkinek. Mindenki olvashatná, akit érdekel. Olyan dolgokról, ami mindenkit érint! Ezt szeretném!
Remélem ráveszem magam, illetve miután rendszereztem a sok közölnivalómat ahhoz, hogy rendes történetet tudja belőle kanyarítani! Jó lenne újra írni! Szeretném!