...szóval aztán nem esett 40 napig!
Most tetszik ez az enyhe idő! Bár ígérnek hidegebbet is! Nem szeretném. TAVASZt szeretnék már nagyon! A szép, kellemes, jóillatú, virágos TAVASZt!
Az kell nekem, azt szeretem!
2009. január 27., kedd
2009. január 21., szerda
2009. január 17., szombat
Veronika meg akar halni, avagy "A haláltudat, mint éltető erő"
Paulo Coelho valóban napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Sokakról tudom, hogy olvassák és kedvelik az írót. Nem tudtam, hogy miért olyannyira népszerű, aztán elolvastam az egyik legismertebb művét, a Veronika meg akar halni címűt.
A cím már alapból érdekes, izgalmakat rejtő és olvasásra késztet, hogy kiderüljön, hogy mit is rejt a történet. Hát nem bántam meg, hogy elolvastam! Egyáltalán nem! Sőt úgy érzem, hogy felírta magát a kedvenc könyvek listájára. Ami - egyenlőre - egyáltalán nem hosszú, de bővül. Sőt úgy érzem ez a lista több részre bontható...
Veronika egy fiatal, huszonéves lány, aki egyszercsak úgy dönt, hogy véget vet az életének, egy jó adag altatóval. Semmi különösebb oka nincs a döntésének. Élete rendezett, csendes, semmi szabálysértés vagy elviselhetetlen tragédia nem történt vele. Egyszerűen csak úgy gondolja, már unja, hogy minden napja, élete minden történése ugyanaz a megszokott rutin.
Szobájában várja a halál eljövetelét. Nem tudja, hogy mihez kezdjen magával így a halál előtti percekben, ezért elolvas egy cikket az újságban. Ami valamiféle számítógépes dologról szól, amelynek a címe: "Merre van Szlovénia?". Ezen kezd el gondolkodni a lány. Elgondolja, hogy ír egy levelet a cikk szerzőjének, amelyben kifejti erről a "Merre van Szlovénia?" kérdésről a véleményét. Úgy gondolja, hogy halála után a levél majd nagy port kavar a világban, hogy egy 24 éves lány, e cikk miatt lett öngyilkos. Aztán bekövetkezik a várva várt pillanat. Rosszul lesz és elájul. - Miközben ő úgy érzi, hogy eljött érte a halál. Ez valójában azonban nem történt meg, felébred és egy kórteremben találja magát, lekötözve, miközben mesztelen testét csak egy lepedő takarja. Nem tudja, hogy mit keres itt! Nem tud megszólalni, sem megmozdulni... A cselekmény folytatása során azonban rájön, hogy a híres Villete elmegyógyintézetben van, miután nem sikerült az öngyilkossága, őrültnek "nyilvánították"... Hetekig fekszik kómába. A szívének fele elveszítette a működését, ami által halálra van ítélve. Nem tartja magát őrültnek, de ennek ellenére - mint mindenkivel a Villetében -, úgy bánnak, mintha az lenne. Megismerkedik az itt lakók közül többekkel. Ott van például Zedka, akit igazi barátnőjének tart, mert vele ismerkedett meg először és úgy érzi, ő is normális, ahogy Veronika is. Megismerkedik még Marival, az idős asszonnyal, aki ráébreszti, hogy a halál közelségével bármi, ami megváltozott benne, az teljesen normális és így is kellene élnie az összes embernek, egész életük során. Eduard, a skrizofén fiú, akibe először lesz igazán szerelmes. És a doktor, Igor, aki az őrültek tanulmányozásával foglalkozik. Veronikának ő jósolja meg, hogy körülbelül már csak pár napja, maximum egy hete van, hogy éljen. Ez Veronikában elindít valamit! Rájön, hogy már nem is akar meghalni. Szeretne új életet kezdi, az új - felismert - tudatával, amelytől minden megváltozott benne. Olyan dolgokat tesz, amelyeket régebben nem mert, nem volt bátorsága és még csak gondolni sem mert ezekre a dolgokra. De már késő volt! Visszafordíthatatlan leépülés ment végbe a testében, amely már csak az utolsó pillanatot várja. Folyamatos szívrohamok és rosszul létek gyötörték Veronikát... A lány jelenléte, halálának tudata Zedkában, Mariben, Eduardban és még Igor doktorban is megváltoztatott valamit. Zedka ráeszmélt, hogy neki nem itt a helye. Neki a férjével kell lenni és úgy élni az életüket, házasságukat, ahogy ő azt mindig is tervezte. Meggyógyult, már nem beteg. Ez tudatosult benne.
Mari rájött, hogy mi az igazi célja az életének: Boszniába meg segíteni a gyerekeknek. Rájött, hogy a Villetei élet épp olyan, mint a külső világ. Ugyanúgy működik.
Eduard rájött, hogy nincs egyedül a világban. Megismerte az igazi szeretetet, amelyben már annyit a csalódott. Rájött, hogy ő Veronikához tartozik és hogy ez beteljesüljön, mindent meg is tesz. Ezért megszöknek együtt a Villete falai közül.
Kint úgy viselkednek, mint az őrültek. Kiabálnak az étteremben, káromkodnak, amely miatt mindenki rossz szemmel néz rájuk. Aztán felvennek a ljubljanai dombra, ahol úgy érzi Veronika, hogy eljött a halál ideje és mély álomba merül Eduard karjai között...
(Természetes a történet nem így ér véget. ) Veronika reggel felébred. Eduard erre mondja, hogy valószínűleg csoda történt, kaptak még egy napot...
Persze mondhatni, hogy "hepiend" a történet vége, de ez más. Ez tanulságos, valóságos!
A történet nagyon megfogott. Coelho nem úgy állítja be az őrült szerelpőit, mint valami elmebeteg, holdkóros embereket, hanem hogy az őrültek tudják csak igazán élni az életet! Ők a saját világukban élnek. Ők úgy élnek, azt csinálnak, amit csak akarnak. Ez másokat - persze a Villete falai között nem érdekel - hiszen mindenki tudja róluk, hogy őrültek. De mi van, hogy az őrültség lenne a normális. Nem a megszokott, amelyet valaki kitalált és mindenki követi! Az lenne a valóságos, hogy ha emberek azt tennék, amit akarnak, saját akaratukból, saját elgondolásuk alapján. Mindenki más lenne és senki nem tartaná őket bolodnak!
Coelho ezt a történetét sok tanulságos és megfontolandó dologgal írta tele!
Biztos vagyok benne, hogy a többi műve is tetszeni fog!
És akkor egy hatásos idézettel zárnék, amelyet Igor doktor mondott Veronikának:
A cím már alapból érdekes, izgalmakat rejtő és olvasásra késztet, hogy kiderüljön, hogy mit is rejt a történet. Hát nem bántam meg, hogy elolvastam! Egyáltalán nem! Sőt úgy érzem, hogy felírta magát a kedvenc könyvek listájára. Ami - egyenlőre - egyáltalán nem hosszú, de bővül. Sőt úgy érzem ez a lista több részre bontható...
Veronika egy fiatal, huszonéves lány, aki egyszercsak úgy dönt, hogy véget vet az életének, egy jó adag altatóval. Semmi különösebb oka nincs a döntésének. Élete rendezett, csendes, semmi szabálysértés vagy elviselhetetlen tragédia nem történt vele. Egyszerűen csak úgy gondolja, már unja, hogy minden napja, élete minden történése ugyanaz a megszokott rutin.
Szobájában várja a halál eljövetelét. Nem tudja, hogy mihez kezdjen magával így a halál előtti percekben, ezért elolvas egy cikket az újságban. Ami valamiféle számítógépes dologról szól, amelynek a címe: "Merre van Szlovénia?". Ezen kezd el gondolkodni a lány. Elgondolja, hogy ír egy levelet a cikk szerzőjének, amelyben kifejti erről a "Merre van Szlovénia?" kérdésről a véleményét. Úgy gondolja, hogy halála után a levél majd nagy port kavar a világban, hogy egy 24 éves lány, e cikk miatt lett öngyilkos. Aztán bekövetkezik a várva várt pillanat. Rosszul lesz és elájul. - Miközben ő úgy érzi, hogy eljött érte a halál. Ez valójában azonban nem történt meg, felébred és egy kórteremben találja magát, lekötözve, miközben mesztelen testét csak egy lepedő takarja. Nem tudja, hogy mit keres itt! Nem tud megszólalni, sem megmozdulni... A cselekmény folytatása során azonban rájön, hogy a híres Villete elmegyógyintézetben van, miután nem sikerült az öngyilkossága, őrültnek "nyilvánították"... Hetekig fekszik kómába. A szívének fele elveszítette a működését, ami által halálra van ítélve. Nem tartja magát őrültnek, de ennek ellenére - mint mindenkivel a Villetében -, úgy bánnak, mintha az lenne. Megismerkedik az itt lakók közül többekkel. Ott van például Zedka, akit igazi barátnőjének tart, mert vele ismerkedett meg először és úgy érzi, ő is normális, ahogy Veronika is. Megismerkedik még Marival, az idős asszonnyal, aki ráébreszti, hogy a halál közelségével bármi, ami megváltozott benne, az teljesen normális és így is kellene élnie az összes embernek, egész életük során. Eduard, a skrizofén fiú, akibe először lesz igazán szerelmes. És a doktor, Igor, aki az őrültek tanulmányozásával foglalkozik. Veronikának ő jósolja meg, hogy körülbelül már csak pár napja, maximum egy hete van, hogy éljen. Ez Veronikában elindít valamit! Rájön, hogy már nem is akar meghalni. Szeretne új életet kezdi, az új - felismert - tudatával, amelytől minden megváltozott benne. Olyan dolgokat tesz, amelyeket régebben nem mert, nem volt bátorsága és még csak gondolni sem mert ezekre a dolgokra. De már késő volt! Visszafordíthatatlan leépülés ment végbe a testében, amely már csak az utolsó pillanatot várja. Folyamatos szívrohamok és rosszul létek gyötörték Veronikát... A lány jelenléte, halálának tudata Zedkában, Mariben, Eduardban és még Igor doktorban is megváltoztatott valamit. Zedka ráeszmélt, hogy neki nem itt a helye. Neki a férjével kell lenni és úgy élni az életüket, házasságukat, ahogy ő azt mindig is tervezte. Meggyógyult, már nem beteg. Ez tudatosult benne.
Mari rájött, hogy mi az igazi célja az életének: Boszniába meg segíteni a gyerekeknek. Rájött, hogy a Villetei élet épp olyan, mint a külső világ. Ugyanúgy működik.
Eduard rájött, hogy nincs egyedül a világban. Megismerte az igazi szeretetet, amelyben már annyit a csalódott. Rájött, hogy ő Veronikához tartozik és hogy ez beteljesüljön, mindent meg is tesz. Ezért megszöknek együtt a Villete falai közül.
Kint úgy viselkednek, mint az őrültek. Kiabálnak az étteremben, káromkodnak, amely miatt mindenki rossz szemmel néz rájuk. Aztán felvennek a ljubljanai dombra, ahol úgy érzi Veronika, hogy eljött a halál ideje és mély álomba merül Eduard karjai között...
(Természetes a történet nem így ér véget. ) Veronika reggel felébred. Eduard erre mondja, hogy valószínűleg csoda történt, kaptak még egy napot...
Persze mondhatni, hogy "hepiend" a történet vége, de ez más. Ez tanulságos, valóságos!
A történet nagyon megfogott. Coelho nem úgy állítja be az őrült szerelpőit, mint valami elmebeteg, holdkóros embereket, hanem hogy az őrültek tudják csak igazán élni az életet! Ők a saját világukban élnek. Ők úgy élnek, azt csinálnak, amit csak akarnak. Ez másokat - persze a Villete falai között nem érdekel - hiszen mindenki tudja róluk, hogy őrültek. De mi van, hogy az őrültség lenne a normális. Nem a megszokott, amelyet valaki kitalált és mindenki követi! Az lenne a valóságos, hogy ha emberek azt tennék, amit akarnak, saját akaratukból, saját elgondolásuk alapján. Mindenki más lenne és senki nem tartaná őket bolodnak!
Coelho ezt a történetét sok tanulságos és megfontolandó dologgal írta tele!
Biztos vagyok benne, hogy a többi műve is tetszeni fog!
És akkor egy hatásos idézettel zárnék, amelyet Igor doktor mondott Veronikának:
" ... a 'normális'-nak mondott emberi viselkedést tanulmányozom. Ezzel a témával már sok orvos foglalkozott, és arra a követekeztetésre jutottak, hogy annak az eldöntése, ki normális és ki nem, csupán megegyezés kérdése. Azaz, ha valamit elegendő ember tart igaznak, az valóban az. Vannak dolgok, amelyeket a józan és diktál: az ing gombolása azért van elöl, mert nagyon meggyűlne vele a bajunk, ha például oldalt lenne, ha pedig hátul lenne, egyenesen lehetetlen lenne begombolni. Ez logikus. Más dolgok viszont csak azért működnek úgy, ahogy működnek, mert az emberek többsége elhiszi, hogy úgy kell működniük."
2009. január 15., csütörtök
Beszámoló
Ebben, a 2009-es évben még nem sürgősködtem bejegyzéseket írni! Persze, mert minden lefoglal. Suliba vagyok -ahova egyébként a téliszünet után nem volt könnyű visszaszokni -, vagy tanulok másnapra, ill. dogákra vagy Lorelai-jal és Rory-val múlatom az időt! - Tényleg függő vagyok! Egyértelmű. Már a 7. évad - befejező évad - 2. dvd-nél tartok, szóval lassan újra vége! De nincs semmi veszve! Kezdem a legelejéről! Mire eljutok megint a 4. évadhoz, sok rész újra új lesz! Sőt most majd az eleje is, annak ellenére, hogy azokból sok rész megvan még videókazettán is! - Felvettem, nehogy lemaradjak! :)
×
A tegnapi jeges nap nem volt a kedvencem! Bár hazajöhettünk, szóval már délben itthon voltam. Buszoztam haza, pedig gyalogolni szoktam. De megérte a 200 ft-os út, a tükörjeges járdák helyett. Így is a buszmegállótól hazáig elég volt. - Azt hittem, már sosem érek haza!
Az esernyőmön összefagyott a csapadék, és nem tudtam összehúzni! Vicces volt. Bár tanulságos, mert még mindig jobb, mint hogyha a fejemre esett volna az a mennyiség!
Az esernyőmön összefagyott a csapadék, és nem tudtam összehúzni! Vicces volt. Bár tanulságos, mert még mindig jobb, mint hogyha a fejemre esett volna az a mennyiség!
×
Nemsokára szalagavató! Megváltoztatva, új időpont: február 20-a, péntek. - Szerintem más sosem fogunk szalagot hordani...
De legalább a ruhám kész. Félig. Még kell pár kiegészítés, és akkor már teljes lesz! De egyre jobban tetszem magamnak benne. Először nagyon kiábrándultam a látványtól... Bár valószínű leginkább azért, mert nem gyakran - sőt eddig még csak egyszer, esküvőn - volt még rajtam ilyen ruha! Furcsa. Sőt még magassarkúval mennyire az lesz! - Na, még az is kell! És meg kell tanulnom benne járni! - Érdekes lesz!
De legalább a ruhám kész. Félig. Még kell pár kiegészítés, és akkor már teljes lesz! De egyre jobban tetszem magamnak benne. Először nagyon kiábrándultam a látványtól... Bár valószínű leginkább azért, mert nem gyakran - sőt eddig még csak egyszer, esküvőn - volt még rajtam ilyen ruha! Furcsa. Sőt még magassarkúval mennyire az lesz! - Na, még az is kell! És meg kell tanulnom benne járni! - Érdekes lesz!
2009. január 3., szombat
A Szívek szállodájában élek
Én amúgy sosem voltam sorozat függő, csak ezé az egyé.
Mondjuk a cím fordítás lényegesen mást jelent, mint az eredeti, hiszen az Gilmore Girls - vagyis ugye a főszereplő lányokat jelöli meg. Míg a Szívek szállodája egy kitalált cím. Annyi a köze a sorozathoz, hogy Lorelai, az egyik Gilmore girl, szállodában dolgozik.
A másik kivetnivalóm a vég befejezés, ami szerintem nem illik a sorozathoz. Mondjuk nem is vártam valami nyála, happy endes befejezést, de az igazat megvallva, ez nagyon rosszul lett befejezve. De egyébként ennyi, ami szóvátehető az egész sorozatban! Én rettentően szeretem!
Karácsonyra, kedves Kriszti barátnőmtől megkaptam a hiányzó évadokat! Így most már teljes a létszám a sorozat epizódok terén.
Azóta mindennap néztem 1 vagy 2 részt, de akadt, hogy többet. Azóta kivégeztem az 5. évedat és kezdhetem a 6-at!
Elterveztem, hogy, amint visszakapom a hiányzó 4. évadot Krisztitől, aki egyébként szintén függővé vált, és megszerzem rendesen, mert az utolsó 5-6 részt nem játsza le semmi, ami azért elég bosszantó!
Szóval, amint meglesz hibátlanul az össze epizód, elkezdem előről nézni az egészet! Az össze 7 évadot. Egyszer már láttam, persze pár rész kihagyásával, mert amikor elkezde vetíteni az egyik tévécsatorna, néztem, de mivel hétköznap volt, volt, hogy nem értem rá nézni és így kimaradt pár rész. Így hiánytalanul be kell pótolnom az összes részt!
Szinte átélem és beleélem magam Stars hollow életébe, a Gilmore lányok életébe! Szeretem az iróniát, a poénokat, a nyugodt, vidám, de olykor zűrös életűket. Stars hollow báját, különlegességét, kisvárosságát. A szereplőket. A szereplők egyéniségét, a poénjaikat.
Imádom a sorozatot és kész! Persze sokan leszólják, de cseppet sem zavar. Ez nem olyan tipikus sorozat, más, mint a többi hülye, nyálas sorozat! Ezért szeretem nagyon és ezért vált az egyetlen kedvenc sorozatommá és mániámmá.
Sokszor van, hogy elképzelem, hogy én is ott élek velük!
Szívek szállodája az egyetlen hely, ahol igazán jól érzem magam!
Mondjuk a cím fordítás lényegesen mást jelent, mint az eredeti, hiszen az Gilmore Girls - vagyis ugye a főszereplő lányokat jelöli meg. Míg a Szívek szállodája egy kitalált cím. Annyi a köze a sorozathoz, hogy Lorelai, az egyik Gilmore girl, szállodában dolgozik.
A másik kivetnivalóm a vég befejezés, ami szerintem nem illik a sorozathoz. Mondjuk nem is vártam valami nyála, happy endes befejezést, de az igazat megvallva, ez nagyon rosszul lett befejezve. De egyébként ennyi, ami szóvátehető az egész sorozatban! Én rettentően szeretem!
Karácsonyra, kedves Kriszti barátnőmtől megkaptam a hiányzó évadokat! Így most már teljes a létszám a sorozat epizódok terén.
Azóta mindennap néztem 1 vagy 2 részt, de akadt, hogy többet. Azóta kivégeztem az 5. évedat és kezdhetem a 6-at!
Elterveztem, hogy, amint visszakapom a hiányzó 4. évadot Krisztitől, aki egyébként szintén függővé vált, és megszerzem rendesen, mert az utolsó 5-6 részt nem játsza le semmi, ami azért elég bosszantó!
Szóval, amint meglesz hibátlanul az össze epizód, elkezdem előről nézni az egészet! Az össze 7 évadot. Egyszer már láttam, persze pár rész kihagyásával, mert amikor elkezde vetíteni az egyik tévécsatorna, néztem, de mivel hétköznap volt, volt, hogy nem értem rá nézni és így kimaradt pár rész. Így hiánytalanul be kell pótolnom az összes részt!
Szinte átélem és beleélem magam Stars hollow életébe, a Gilmore lányok életébe! Szeretem az iróniát, a poénokat, a nyugodt, vidám, de olykor zűrös életűket. Stars hollow báját, különlegességét, kisvárosságát. A szereplőket. A szereplők egyéniségét, a poénjaikat.
Imádom a sorozatot és kész! Persze sokan leszólják, de cseppet sem zavar. Ez nem olyan tipikus sorozat, más, mint a többi hülye, nyálas sorozat! Ezért szeretem nagyon és ezért vált az egyetlen kedvenc sorozatommá és mániámmá.
Sokszor van, hogy elképzelem, hogy én is ott élek velük!
Szívek szállodája az egyetlen hely, ahol igazán jól érzem magam!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)